Kamaszkori történetek, őszinte beszélgetések

Végignéztem, ahogy elviszik Őt. Nem ordítottam, nem akartam visszatartani. Semmit nem tettem - ahogy életében sem - hogy segítsek rajta.... A nappaliban ébredtem fel. Az első percben arra gondoltam, - lehet állom volt az egész - de hamar kiderült, hogy valóság. Rá kellett csak néznem a férjemre..... Kisírt szemmel nézett rám. Újra eleredtek a könnyei. Egy fehér lapot tartott a kezében. Ez volt a fiunk búcsúlevele....