Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel

Mindannyiunknak vannak veszteségei. Negatív tapasztalataink, csalódásaink arra tanítanak: hiába kapaszkodunk egy szebb jövő álmába. Társadalmunk sem egy pozitív jövőképre épített társadalom - inkább a sebek felemlegetésére vagy a veszélyek riogatására épített társadalom.
Miközben hinni szeretnénk valami jó kibontakozásában, találkozunk saját félelmeinkkel is. Félelem attól, hogy mi lesz, ha megházasodom, és elmúlik a szerelem. Félelem attól, hogy elveszítem a munkahelyem, vagy nem tudjuk kifizetni a hitelünket. Félelem, hogy tudok-e jó apa vagy anya lenni, tudok-e szabadulni a szüleim mintájától.
De miben is bízzon az a fiatal, akinek elképzelése sincs egy egészséges párkapcsolatról, mert sose látott őszinte kötődést férfi és nő között? Hogyan menjen előre az a pár, akinek az orvosok azt mondták, nem lehet gyerekük? Képes-e a gyászoló elégedetten élni hiányával együtt és annak ellenére?
Múltunk meghatározó része jelenünknek, életünknek - éppúgy, ahogy a jelenhez való viszonyulásunk is meghatározza jövőnket. De hogyan kezeljük múltunkat, hogy felébredhessen bennünk a remény? És mit kezdjünk a jelenünkkel, hogy megragadhassuk a holnapot?

Tapolyai Emőke klinikai és pasztorál pszichológus. Tanulmányait az Egyesült Államokban végezte. Tagja az Amerikai Keresztény Lelkigondozók Társaságának (AACC), a Magyar Szexológiai Társaságnak és a CoachOk Szakmai szövetségének. Öt gyermek édesanyja.